2015. július 25., szombat

Rebekah sztorija Szeptember 12-től Szeptember 23-ig

Szeptember 12.Péntek
Az Espoir Gimiben ez a második hetem. Eddig semmi izgit nem tudhatok magam mögött. Két hét alatt a suli legjobb csajaival meg utáltattam magam. Nem tudom a másik suli nem volt egy leányálom, de eddig nem 100x jobb nála. Csak javul majd!(remélem)! Mivel Októberig nincsenek fiúk egy kicsit uncsi, nem azért mert nem bámulhatom őket tesin (na, jó azért is), de addig nincsenek aranyköpések, de lehet nem is lesznek, mert eddig nem is ismerem őket csak az adat lapukról. De onnan mit lehet meg tudni? A kedvenc színüket, a kinézetet? Lehet kívül szép, de belül romlott szóval.... Ezt is szokták mondani nem? Az alma kívül szép, de belül lehet romlott. Szóval röviden és tömören a napomról: PÉNTEEEKKKK!! YESSS!! VÉGRE!!!!! Nem, nem felejtettem bekapcsolva a caps lockom és nem nem őrültem meg csupán én ilyen vagyok ezt meg kell szokni (mondjuk eddig senkinek nem ment,még magamnak sem! De pszt!!Ezt titok! Titok? De ki elől? A csúnya gonosz Voldemort elől? :P Nem! 
Reggel az ébresztő órám 6:30.-kor megszólalt. Esküszöm nem értem az órám logikáját annyira jó felébreszteni embereket, akik épp megálmodják a mai napot? Még ha pénzért csinálná ezt, akkor meg is érteném, de nem még azt sem,mert mindezt csak ingyen teszi, ami egy kicsit! Áh... Csak kicsit! (szarkazmus). Aztán egyszer csak rájövök, hogy már a KELJ MÁR FELL!!.- nél tartok, ami kb. a Kölj máá fő!!! 100.-sra rakva a hangerőt és ordít a Fall Out Boy száma a my songs know what you did in the dark. Ami egyre erősödik! És még mindig csak fekszek, és fekszem, nemhogy kinyújtanám, a kezem megfognám azt a büdös még mindig folyamatosan csöngő telefonomat és elhallgatnám nem!!! Hagyom, és inkább felkelek és táncolok rá egy sort azt, ha megunom khöm... ha telefon megun engem, akkor úgy is abba hagyja nem? A vetkőző showmat meg már egyszerűen nem bírta. De miért? Nem vagyok egy 30 kilós vékony lány, de azért tonnák se! Na, jó már kiskorom óta küzdök étkezés-zavarral, de ne hogy félre értsd! Avval soha nem volt bajom, hogy nem ettem, de avval mindig, hogy mindig eszek és sokat! Például volt olyan, amikor elmentem randizni egy sráccal és kértem egy: nagy kólát, nagy popcornal, egy csokival és egy csomag gumicukorral a srácnak még írnia is kellett, hogy mit kérek,mert nem tudta megjegyezni! Tudom borzasztó vagyok! A srác pedig kért egy kis kólát és kész. Először azt mondta ő fizet,de aztán amikor meghallotta,hogy 3000Ft.-kérek akkor meggondolta magát nekem kellet fizetnem még az ő részét is a tetejébe még: Soha többet nem hívott el sehova! A facebookon mindent posztolt és az aznapi posztja: Randi Rebekával-ez a csaj őrült! Senki soha és semmikor ne menjem el vele sehova,mert dilis! Hát igen ezt is megkaptam! De kit érdekel? A srác amúgy akkoriban tök helyes volt és menő mostanában csekkoltam a falát és a profilképe egy olyan kép, amin ő van a barátaival és éppen esznek és isznak: Nem kell túl gondolni a srácnak olyan fogszabályzója, mint Katy Perrynek a Last Friday Nightba és éppen isznak valamit, ami a képhez írt szövegből ma eldurvult a parti szénsavas vizet ittunk és nem ettünk levest, ránéztünk az Rtl.-re is! Phuuuu... Mi van evvel? Ő már a 3. akivel jártam abból vagy ilyen lett vagy túlsúlyos. Betegségeket hordozok, amire csak akkor jössz rá ha elhagylak vagy mi??Na jóvan! És még csodálkozok, hogy hánynak, ha rám néznek! Megértem ilyen külsővel! A suliba bement megláttam Dinát, aki nem volt ma egy Dinás(na, ezt megfogalmaztam). Először azt hittem, hogy egyedül van, de aztán kiderült, hogy csak várt valakire illetve valakikre és akkor megláttam Tisát és a csatlósait, ahogy egymásra néznek és elröhögik magukat Dina nem röhögött illetve rajtuk nem röhögött, hanem velük röhögött és a lábán az egyen csizma volt felfedezhető. A táskáját is úgy tartotta, mint a többi törött kezdő hattyú. Nem érdekelt, hogy a hattyúknak nincs is keze akkor és ott semmi nem érdekelt. A legjobb barátnőmet vesztettem el a legjobb barátnőmet! Át ált hozzájuk! Még a hajával is úgy játszadozik, sőt amitől az ember fulladozik a parfüm mennyiségük is megegyezik. Khömm.. Hogy fogalmazzak kegyesen? Öhhm... Amikor a tanár bejön, az ajtón megkér engem, aki az ablaknál ül, hogy nyissak ablakot, mert egyszerűen megőrül ettől a vegyes parfümszagtól. Az óra folyamatosan ketyeget, de úgy haladott csak, mint egy csiga, mint egy rossz csiga és nem nem úgy, mint Turbó csiga. Végre letelt az 5. óra is rögtön haza futottam, vagyis gyalogoltam, és amikor láttam még mamán kívül senki nincs itthon egy gyors köszönés után már fel is vánszorogtam a szobámba ahol, mint a filmekbe rávágtam magam az ágyra, de nem jött ki jól. Hogy jött volna ki jól? Az ágy eltörött, mint a barátságom Dinával. Akkor és ott a törött ágyam előtt kitört belőlem minden, ami egész nap nyomott. Pozitívum: Kisírtam magam, abba kellet hagynom, mert nem volt miből sírnom már, még a könnyeim is elhagytak. Negatívum: MINDEN!!! :'(
Szeptember 13. Szombat
Mikor aludtam el?? Öhhm... Na jó ez jó kis vicc. Az alvás. Minek is az? Tegnap éjjel semmit nem aludtam. Sírhattam volna Dina miatt, de azért annyira nem voltunk nagyon közeli barátok. Két hétig ismertük egymást. Hogy miért mondom azt, hogy két hétig ismeretük egymást, ha még most is ismerem? Ez szerintem nagyon egyszerű. Átállt Tisáékhoz az számomra megszűnt létezni. Szerettük Dinát jó fej volt. Mai programjaim: Elmenni, vásárolni a piacra. Tudni illik, nem vagyok egy pláza macska, mert és most érzékeny lelkű lányok tegyék le a könyvet vagy üljenek le, mert ez szívbeható lesz, de én utálok vásárolni. De azért nem mindent a piacon ezeket a kirakodós vásárokat imádom, de az ottani tömegtől felrobbanok! Tudni kell úgy haladnak ott, mint egy teki. Egy árus előtt 60 ember és te tuti oda akarsz menni, megnézni, de annyira nagy tömeg van, hogy szinte fellöknek. Durva, de úgy kell beleverekedned magad a tömeg elejére vagy közepére és kiderül, hogy nem is árulnak semmi érdekest. Na, olyankor hagyom hagy sodorjanak, el kit érdekel? Jó is az, ha elsodorják ezt a nagy idiótát, a földnek és az embereknek kegyelmezek vele nem? Na, jó, szóval a lényeg, elindultam ott vagyok: Régen még piciként (3 évvel ezelőtt) még a szüleimmel együtt mentem, de most már magamtól elballagok a nagyon messze lévő piacra. Ilyenkor mindenki arra gondol, hogy az ország másik részén van, de amúgy nem csak 3 megállóra. Szóval miután a világvégén elterveztem a világmegváltó terveim bevásároltam 1 óra allatt. Na, gondoltam irány haza, amikor megláttam egy nagyon cuki ruhát ami azztán ffúú és rögtön magam elé raktam és beleszerettem. Ú...De jó! Mennyi az ára? 3euró... Ühmm-....- Enyém leszel és akkor kifizettem és már indultam is volna el, ha nem hallom meg azt a hangot, amitől a plafonra ugrok. Na vajon ki nem hagy egyedül még a hétvégén se? Hát Tisa!! Phú, hogy utálom aztán megint kinyitotta azt a ronda kanális képét és jártatta az egyébként is nagy túlplasztikázott pofikáját. - Mi van dark? .- ezt már megszoktam a dark név az előző sulimban is rajtam volt. Na de ez honnan tudja??  Na, mindegy...
- Itt vásárolsz, már rendes ruhákra sincs pénzed, te nyomi.
- Bocsi, de szerintem te is itt vagy!
- Igen, igen de... .- rögtön nem tud mit válaszolni és rögtön témát váltott.
- Már értem miért hagyott ott téged Dina, mert te nem vagy barátnő, csak egy felmosó rongy. - Hát ez hülye.
- Én nem vagyok jó barátnő? Te ezt honnan veszed?
- Látszik rajtad!
- Mi? Mi látszik rajtam?- ekkor az eladóra néztem, aki úgy nézett ránk mintha U.F.Ót látna, most nem téved én is úgy éreztem magam,mint egy földönkívüli.
- Menjük arrébb jó?
- Jó. - mondta ingerült hangon.
Annyira veszekedtünk, hogy úgy voltam vele,hogy lekeverek neki egy pofont,de jött a busz és én felszálltam  buszra és rájöttem,hogy otthagytam a táskámat. Erre leszálltam és a busz elment dudálva. Tisa kidobálta a cuccaimat és rögtön a pénztárcámban kutakodott ahol megtalálta a képemet a családomról és egy olyan igazolást, ami anyumé és az van rá írva, hogy cukros. Erre ő:
- Jé... Hogy miket nem találok. Anyukád cukorbeteg? Talán azért, mert az ő gyereke ilyen egy álnok kígyó és nem jutott neki semmi édes!- Na ezért ez most nagyon nagyon fájt.
Akkor és ott felindulásból lekevertem neki egy óriási pofont és a cuccaimmal együtt megindultam gyalog haza. Nem néztem vissza így nem tudom mit rejtett az arca, de biztos meglepődött. Amúgy itt a ruha:t2ec16vy0e9s2s65r0br5v6jtydq60_35.jpg
Szeptember 14.Vasárnap
A tegnapi vásárlós nap után a mai nap tök laza volt. Reggel elmentem gördeszkázni, aztán könyvtárba és végül fagyizni aztán haza is mentem. A kimerítő napom után, amit mindennap megtennék elkezdtem olvasni, kiolvastam a Stefan naplója 2.-t is ezért a háromért gyorsan visszamentem, de mire visszajöttem volna majd éhen haltam, szóval bementem a Mekibe és megettem az adagom. A mekiben mindig ugyanazt eszem: Közepes krumpli, közepes kóla,Mc Chiken hambi, Twister és egy epres táskát. Közben meg ki olvastam a 3.-mat is szóval megint visszatértem a könyvtárba. A könyvtársnő eléggé meg elégelte, hogy ma már harmadjára jöttem vissza ezért most már egy vastagabb kötettel mentem haza. Thomas Brezina - Őrület! Sztár lettem . Miután haza mentem csak olvastam,de akkor is csak a 50.-oldalig jutottam
A mai nap egyszerűen csodás volt, jó hírt kaptam jóra, ma nem volt rossz. Az órák után kaja aztán haza. Mint mindig eddig tökszokásos napom lett volna, de nem lett az, mert találkoztam Dee-vel aki szakított a barátnőjével és kihasználtam a pillanatot, hogy beszéljek vele. Elmondtam neki mindent, amit érzek, beül (persze kihagytam a madarakat, amiket a hasamban érzek) Ezt ő mintha nem hinné el vagy mintha már 1000 hallotta volna azt mondta Jó akkor járjunk, mert nekem is bejössz. Ezt így? Na, kösz! Aztán így összekerültünk és a szokásos rajzomat odaadtam neki:
 rlillustrationartdrawingdetailpeople-65356526de5daff8ec3e740368091c65_h.jpg
Én is tök szívesen hordanám így a hajam, de ez bonyolult lehet. Aztán hazaérve megláttam a papát otthon! El se hiszem! Agyon szorítottam és utána olyat tettem, amit tuti 9 éves korom óta nem tettem. Leültem a szüleimmel társasozni és Activityztünk és én nyertem! :) Végree!! Egy csoki volt a nyeremény, és amikor megnyertem megőrültem. A csokit szorosan ölelve mindenkit pásztáztam és megindultam visszafelé a lépcsőn és ordítoztam: Enyém! Enyém! Muhhaahaa! Enyém senki másé! Felmenve megettem és zenét hallgatva írtam ezt. Boldogság forevör! Ennyi a nap, ennyi a csöpögős rész.

Szeptember 15.Kedd.
Ma semmi nem történt, tényleg semmi. Arra gondoltam, ha elkezdek járni Dee. - vel akkor minden változik, de nem ő ugyanúgy inkább kockul borzasztóan. Gondoltam még egy picit maradok és megálltam előtte és 10 perc után felnézett azt mondta, szia és tovább játszott. Na kösz. A telójára csúsztattam még egy rajzot és azt mondtam, szia, mentem majd holnap beszélünk, és hé, jelölj vissza facebookon! Erre ő intett egyet azt visszament a teló világba. De jó vele beszélni esküszöm. 
Szeptember 16. Szerda
Már megint semmi! Körülbelül annyi történik velem mint egy falevéllel. Boccs ők hasznosak és csinálnak is valamit én pedig egyik sem. Ma semmit nem beszéltünk még egy sziát  sem. Láttam, ha ez számit. Ez baj nem? Kezdek, aggódni a kapcsolatunk élete miatt talán ez azért van, mert nem rajzolok neki? Áá.... Nem hiszem. De akkor mitől?
Szeptember 17. Csütörtök

 Ezt a napot utálom.

Tegnap egész végig a matek tz.-re készültem és mi lett belőle? Egy borzasztó óra és szünet és nem a doga miatt. A szünetben épp ettem szokásos hobbimat űztem, amikor látom, hogy jön Dee és egy srác. Dee odajön félre hív közölte a tényeket.
-       Szia! Beszélnünk kell!
-       Szia! Mondd!
-       Tudod, rólunk lenne szó,kipróbáltuk,de szerintem nem illünk, össze én kocka vagyok te pedig tiszta sötét. Figyelj gyönyörű lány vagy biztos lesz majd egy helyes srácod, aki úgy szeret, ahogy vagy, de az nem én vagyok. Nekem nagy elvárásaim vannak egy lánnyal kapcsolatba, amibe a kinézet és a törődés egymással is beleszámít. Te egyiknek sem felelsz meg, mert dark vagy és fiús. Nekem meg a vidám lányos lányok az eseteim. Kipróbáltam veled hátha ez meg változik, de nem. Te annyit törődtél velem és ez idegesített ezért mondom most ezt el.
-       Van más lány is az ügyben?
-       Igen,van.
-        És mégis ki?
-       Hát... Tisa. Rögtön akkor ismerkedtem meg vele amikor elkezdtük ezt és rögtön beleszerettem. Elmentünk moziba és mekibe és...
-       -Szóval meg is csaltál?
-       -Így is kifejezhetjük.
-       Akkor tutod mit menj a kis pláza macskádhoz. Szia!
 És még erősen visszasétáltam vissza sem nézve. A matek dogámból nem lett semmi csak egy szürke paca. A tanár megnézte és egyből rakott rá egy karót, ami be kell, hogy valljam nagyon kellet volna nekem igazából. Hazamentem. Tudni illik én egy olyan emo vagyok, aki soha nem vagdossa magát. De most ez megváltozott. Megtettem azt amit soha nem kellet volna: megvágtam magam. Borzasztóan fáj. Sikítani akarok, de nem merek. Ekkor az ablakhoz futok és kinézek. Vajon milyen érzés lehet zuhanni vagy repülni? Újra szabad lehetnék. Ekkor az ablakba állok és gondolkozok, hogy most mit csináljak? Ekkor meghallom a telefonom csöngést, amin a csengőhang, ha papa hív,hogy szeretlek, szeretlek. Végre hazajöttél! Mindent meg fogok tenni, hogy jó legyen minden. Erre a fogadalomra visszagondolva egy könnycsepp gördül le az arcomon és látom, hogy a földre ér. Visszamentem a szobámba és a még mindig vérző kezemet megmostam és szerencsére senki nem vett észre. Szokták mondani, hogy az emberben valaki tartja a lelket,de ez teljesen más. Vagyis nem. De ha még ezt nem is tudhatja meg akkor is én tudom. Mert nem tudhatja meg. Nem csak ő, senki. Ez az én bajon én cipelem. Aztán átgondoltam még egyszer. Haragszom Dee.-re. Kimondottan haragszok rá, jó közölte, de a 3 napot sem bírja ki egy csajjal? Irtó nagy düh fogott el és a Stay the night énekelve minden dühömet kiadtam magamból. Így könnyebb volt, de a parketta tiszta vér lett és most mit csináljak? Feltakarítottam és egy vizes ruhával a kezemen elaludtam.
 Szeptember 18. Péntek
Ma péntek van! Péntek! Végre péntek! Ezen a héten annyi minden történt velem, ami bár meg nem történt volna. Először is: Elkezdtem járni depivel vagyis Dee.-vel azóta még a szokottnál is rosszabb a hangulatom, mert már a levegő vétel is fáj. A kezem irtóra fáj, de kibírom. Tegnap este nagyon sokára aludtam el. Borzasztó. Nem kellett volna az ablakra gondolnom ez nem volt helyes. De akkor annyira fájt, hogy azt senkinek nem ajánlom. Senkinek még Tisáéknak se, nekik ennél kevesebb,de azért nekik és kellene valami, ami megrázza őket. Várjuk! Hozzuk ki! De miért is? Nem, vele csaltak meg, nem húzom ki. Azt gondolnák,hogy ez csak egy szakítás és ne parázzak már,de ez nekem fájt, hiszen hittem benne,hogy legalább egyszer valaha egyszer valamelyik fiú úgy szeret ahogy vagyok. Most pedig boldog vagyok nem voltam vele boldog, csak aggódtam és nem nevettem még beszélni sem beszéltünk akkor meg minek egy kapcsolat? Az órák gyorsan elmentek és kimondtam sokat jelentkeztem. Még akkor is ha nem is tudtam a választ. Leckét sem kaptunk szóval ez egy borzasztóan jó nap volt. De még ha csak ennyi történt volna? Dehogy! Ma sok boldogság volt szóval arrgg... :) Ezután elmentünk apuval a Plázába és írtó jót mulattunk. Tényleg! Na, jó apa már nem hiszem,de én nagyon.Most Justin Bieber filmjét néztük meg ami a Never Say Never! Hónapok óta várok. Irtó jó volt. Na, jó nem vagyok attól még hippi,de attól még imádom őt. Tudom, sokan utálják,de szerintem csak azért,mert nem ismerik.Vettem magamnek egy pár karkötőt és egy körömlakkot is ami fekete és csillog.Ja meg álmaim nyakláncát is megvettem amit mindig mindig! Hordani fogok,kivétel éjjel,mert eléggé nyomna.És vettem egy irtó jó és nagy tatyit ami ráadásul nem fekete(!) Hanem szürke. Meg egy ruhát,aztán a gép elé zuhanva felpróbáltam,hogy lássam az összhatást és táncoltam benne. Érdekes látvány egy góthot táncolva látni,de hát ez van. Mi is emberek vagyunk vagy nem? Egy pár kép:
 nikjol1376290506153.jpggothic_nyakek4.jpg909-1-ringbracelet.jpgt2ec16dhjgke9no8ipgzbrhmq83k7q60_35.jpgruhaa.jpg
Imádom! Gyönyörű!
Szeptember 19. Szombat
 Ma megint jó napom volt. Átmentem Kittyékhez pizsi partizni. Ott volt Lisa,Kath,Elizabeth vagyis Elíz és persze Kitty és én. Óriásit buliztunk. Először is új dolgokat tudtam meg: 
*panelokba, ha ordítozol, akkor biztos feljön a szomszéd
* Kittynek van egy ikertesója
*Irtóra jó csapat ez így
*A hatodik egy olyan lakás, ami alatt a sárkány él.
* És ezek közül a legdurvább a 4.-es.
Szóval, amikor mindenki megérkezett akkor felcsöngettünk a lakásba,hogy:
- Jó napot! A gazdasági válságról akarunk beszélni, bemehetünk? -mindezt eltorzítva
- Bocsánat,de nem,mert vendégeket várom és bármelyik pillanatba itt lehetnek.
 - ITT A PARTI LENTT! MEHETÜNK???
- Ne má'... Tényleg bevettem már tökre paráztam.
 És akkor mindenki tódult felfele persze mindenki a lépcsőn, mert ugye az gyorsabb út,de én liftel mentem,mert akar a fene gyalogolni. Éppen a karkötőmet vizsgáltam amikor megállt a lift és azt hittem megérkeztünk erre elkezdtem ordibálni: Kik a bénák? Azok, akik nem lifttel jöttek beee...És észre vettem,hogy mégsem ez a hatodik,mert beszállt egy idős asszony és elkezdett magyarázni. Persze nem arról, amiről általában egy idős hölgy magyarázni szokott nem az időjárásról nem!,hanem arról,hogy én mi vagyok? Ki vagyok? Mit képzelek? És hogy ilyen szörnyeket, mint én miért nem vadásznak le? Hogy drogozok vagy cigizek-e és, hogy hívja a rendőröket a kinézetem miatt. Hát kösz!! Amikor megérkeztünk kiszálltam és mielőtt kiszálltam az összes gombot megnyomtam, hadd utazgasson csak. Egy kép Kittyéktől:tesoval.jpg
 A bal oldali Kitty. Irtó jó volt. Párnacsatáztunk, lépcső csúszkáztunk matraccal,ivó-evő versenyek és természetesen a pasi téma. Megtudtam, hogy mindenki szingli és senkinek nem tetszik senki, szóval semmit nem tudtam meg. Éjszaka fel is jött a néni, aki a liftbe is volt és a neve mostantól sárkány hisz annyira olyan kiabálós. Szóval sárkányka az ötödikről megint a rendőrökkel jött.
Szeptember 20. Vasárnap
Itt vagyok még mindig Kittyéknél és sose megyek haza!! :) Mármint remélem! :) Mert imádom.
Szeptember 21.Hétfő
Ez a nap Kittyé. Ma találkoztunk megint a fiúkkal, de már a szünetben is velünk lehettek, ami viszont tök jó, mert ugye októbertől ugye úgyis együtt leszünk nap 8 órán át. Tesin mi röpiztünk a fiúk pedig fociztak. Persze mindezt az udvaron. Nem tudom miért,de a fiúk, ha játékról van szó, akkor mindig fociznak,jó oké most mi mást csinálnának tesin,de akkor is. Most őszintén miért nem röpiznek vagy kosaraznak. Mondjuk őket elképzelni röpizni. Röhej. De mindenkinél! Ma csatlakozott hozzánk egy tök jó fej srác Imi. Szóval Imre Revis. Kitty és egy másik lány, akinek nem tudom a nevét volt a csapatkapitány. Kitty csapatába volt a banda és Imi. Mi azon az oldalon voltunk ahol láthattuk a focizókat. Én és Imi egymás mellé kerültünk és unaloműzésre el is kezdtünk beszélni.Pl. Ilyeneket:
-       Milyen szép az idő!
-        Hogy tudnak ők mindig focizni?
-       - Ti mit csináltok? blablaba.....Sablon szöveg,láttam,hogy ő is unja aztán bedobtam a beszélgetés mentőmet:
-       - Melyik csaj tetszik? Tudok gördeszkázni.
-       - Tényleg?? Én is! De jó! Végre, azt hittem soha nem lesz olyan csajom (?) aki tud gördeszkázni,de ezek szerint ha tudsz akkor van esély arra is,hogy más tud,nem?
-       - Na ja.
Aztán a beszélgetésünk zajlott tovább. A fiúk vették le a pulcsijukat, mert annyira melegük volt és a csajok is elkezdték strandszezonra fogni a pulcsijukat SZEPTEMBERBEN! Jó tüdögyuszit! ;) Aztán repült is a labda, és bumm.. 6-játékos helyett csak 5 állt, egy lefeküdt, de nem csak úgy, mert megunta a játékot, nem. Egy labda úgy eltalálta, hogy ki is feküdt. Élveztem volna kimondottan, ha nem a mi csapatunkból lett volna valaki, de nem. Kitty volt az. És a szőke esetünkben barna hajú herceg futott is a megmentésére, de nem csak ő. Az egész fiú csapat. Merthogy Kitty az a csaj, akit mindenki szeret, mert szép. Egy srác átverekedte magát a többi srác tömegén megfogta felemelte és megindult vele felfele az orvosi szobába ahol a még mindig semmit nem sejtő ájult Kitty, mert pluszba még el is ájult, de nem a labdától, hanem a sráctól. A srác, mint egy rongybabát az ölébe ültette, és amikor az orvos azt mondta, vegyék le Kitty pulcsiját, hogy megnézze nem esett e komolyabb baja és fektessék az ágyra, a fiú cselekedett. Mint egy robot. Kitty továbbra is feküdt félmeztelenül és az ismeretlen fiú még mindig ott volt, megérintette a kezét és az ujjait amikor Kitty kiélvezve ezt az érzést megszólalt, de csak akkor, amikor a srác levette a kezét az övéről. 
-  Öhmm.. Szia!
-  Szia! Boldi vagyok,te pedig egy lány akit véletlenül eltaláltalak a focilabdával.
-  Hát, igen. Mondta kis nevetéssel,de van nevem is.
- Gondoltam, hogy van neved,hisz a királylányoknak is általában van nevük nem?
- De!
- Szóval mi a neved?
- Kitty vagyok. - és mint minden kapcsolat rontója,megszólalt a becsöngő.
 - Viszont indulnom is kéne. És felállt,de vissza is rogyott.
- Gyere,elviszlek- avval meg is emelte.
- Milyen órád lesz kiskirálynő?
- Matek.
- Jó nekem fizika és úgy is ott van mellettetek szóval nem teszek kitérőt.
 A hatodik óráig alig lehetett vele beszéni. Tisztára bezsongott.Mint egy hangya.És a másik,hogy hiába beszélt neki az ember azt ő mintha nem is hallaná monoton azt válaszolgatta:Aha,jó az jó lesz.Még a tanároknak is! A hatodik óra végén pedig a suliból kiérve ott várt rá.
Valószínűleg nem volt ötödik órája sem, mert úgy állt itt, mint egy kő. Aztán elindultak Rómeó és Júlia megindult hazafelé és még látni is lehetett őket, ahogy elindulnak. Kitty kedvért így is lekaptam őket,meg a várakozását is titokba.

Aztán kérdően körbe fordultam az általában bevalló kérdéssel:
- Ki ér rá, van Nutellánk! 
De most senki nem ért rá. Még Lisa se pedig ő általában mindig rá él. Még a kutyus szemek se hatottak, csak annyit mondott:
- Ne nézz így rám, nem hatsz meg, nekem mára programom van. A B.-tervet bevetve én Imivel baktattam haza. És íme, egy kép róla:
 317176_164414083647542_100155820073369_326026_289682373_n_large.jpg

Szeptember 22. Kedd
Ma Imivel voltam a parkban és rímelőt írtam, de mivel ez full véletlen ezért inkább mesélem. Dél előtt semmi. De tényleg! Kellenek már ide a fiúk. Mármint az osztály életbe. Reggel, amikor megérkeztem és  csajok is leültünk a büfénél egy asztalhoz, ami irtó finom volt, mindenki elmesélte a tegnapi dolgát. A süti (nem hagyhattam ki annyira jól nézett ki!) :

 superthumb.jpg

Aztán Kitty beszámolója szerint elmentek egy parkba ahol leültek egy-egy fára aztán elcsattant az első csók és meg is kértek valakit,hogy fotózzák le őket, ahogyan csókolóznak. Hát a végeredmény:
 428745_506620092720153_261564144_n.jpg
 Ez annyira aranyos szerintem! Aztán ugye, mint kiderült járnak és Boldi tök menően rögtön posztolt facebookra, hogy kapcsolatban és, hogy Kitty Ergin. Hogy ez miért menő, na, arról fogalmam sincs. Ha valaki valakivel jár, akkor szerintem alap, hogy változtat a kapcsolatain. De mondjuk, azt nem vágom, hogy mikor? A rögtön mit jelent? Én ezt úgy képzelem el, hogy Boldi megkérdezi Kittyt, a csók után, hogy akarsz velem járni,a telefonjával a kezébe. Aztán Kitty természetesen igent mond és Boldi előveszi a telefonját és rögtön posztolja. Amikor rákérdeztem Lisa, hogy neki meg milyen programja volt akkor azt mondta, hogy ő is összejött valakivel. Na nee!! Mindenki bepasizik, csak én nem? De szerencsére nem csak én, de Kath és Daisy is így reagálta le, nem azért, mert nem örültünk nekik,de azért ez mégis igazságtalan,nem? Szóval Lisa.Az ő Rómeó-ja Aabran. Ők úgy jöttek össze, hogy  becsúztatták a szekrényébe, hogy Ma este 7.-kor a Fantasi Presszóba várok rád. Egy srác, aki szeret. Ott egy csomót beszélgettek aztán összejöttek. Képet nem csináltak, mert szerintük felesleges.

Órák után Imi elő állt egy kérdéssel. Van-e kedvem elmennem vele a parkba, mert mutatna valamit. Felhívtam az otthoniak és ők aggódva, de rábólintottak. Izgatottan indultam el vele a Parkba
Esni kezdett az eső is. Nem tudtam mi vár rám,izgultam,amikor odaértem ez a látvány fogadott és érzete a jelenlétem,mert hátra fordult. :

 tumblr_la16onnnae1qd1auoo1_500_large_large.jpg
- Nem is jössz ide?
- De! Mit akartál mutatni-mondtam azzal én is leültem a deszkámra és csak néztük egymást. Már vagy 3 perce néztem, amikor megkérdezte:
 - Akkor megyünk?
 - Imi! Még mindig nem tudom hova!
- Na, gyere - mondta és a hátára vett. Hiába csapkodtam a vállát, hogy tegyen le! Vagy, hogy legalább azt mondja meg hova megyünk nem felelt.
- Azért hoztalak ide- kezdte azzal letett egy száraz padra-mert beszélnünk kell négy szem közt.

Nem szólaltam meg, csak bólintottam evvel jelezve, hogy kezdheti. Rám nézett aztán lassan és akadozva neki esett a mondandójának:
 - Amikor a röpinél tegnap kérdezted, hogy ki tetszik nem véletlenül nem válaszoltam. De most válaszolok neked, mert ha nem tenném, akkor lehet,hogy soha nem alakulna az ki, amit én szeretnék. Szóval, hogy is fejezhetném ki ezt?
- Mondd az igazat!
- Szeretlek Rebekah! Szeretlek! Amító megláttalak. Aztán olyat tett, amitől káprázott a szemem. Közelebb hajolt és rám nézett! Bár ne nézett volna így! Akkor mindez nem történt volna így! De így nézett, ezért megtörtént. Igen, megtörtént. Ajkát az enyémnek érintette és lassan megfogta az arcomat és tovább csókolt. Aztán felálltam és rá néztem. Akaratlanul is elmosolyodtam. Aztán a falnál folytattuk. Nekem ez az idő néhány percnek tűnt csak, de órák teltek el. Elvettem a kezeit akaratom ellenére az arcomról és a derekamról és közöltem vele.
 - Mennem kell
- Gyere, elkísérlek.
Azzal ő is és én is felpattantunk a deszkánkra és haza indultunk.
kicsi.jpg
Szeptember 23. Szerda
Nem hiszem el! Imi megcsókolt és én hagytam és élveztem is. Nem is tudom. Szeretem! A sulihoz érve megint egy csókkal fogadott. Órák után elindultam Daisy-ékhez beszélgetni. Csak kettesbe. Imitől egy csókkal nagy nehezen elváltunk. Daisy a csoportunkból a legszótlanabb. Mindenki mindenkiről mindent tud, de Daisy-ről nem tudunk semmit. Ezért kíváncsi voltam. Az ajtón belépve egy kis fiú jött és átkarolta valószínűleg nővérét. Aztán nekem is átölelte az én lábamat is.
- Rebekah ő itt Bertold! Az öcsém! De mi csak Bertinek hívjuk. A szüleim nincsenek itthon csak a dadus.
- Most már elmehet! Mi már itt vagyunk! Azzal becsukta magunk mögött a szobája ajtaját. Nagyon sokáig náluk voltam. Egy pár kép a mai napról:
 szoba.jpg

Rebekah sztorija Szeptember1-től 11.-ig

Élt egy lány, akivel történtek rosszak, de nem a legrosszabbak. Ez a lány a mindennapjait élte, amit a naplójába le is írt. Gimnazista volt, barna közép hosszú hajjal és gyönyörű kék szemmel. Magas volt. Nem volt több mint egy átlagos tini lány. Sok barátja volt ám a lány mégis egyedül érezte magát. Elvégezte az általánost és Gimit keresett. A Francia országban élő lány nem volt egyedül. Ott voltak neki a barátai és a családja is. A szülei elváltak még akkor, amikor kicsi volt, ezért nem tudta milyen, ha az ember egy olyan családba nő fel ahol apuka anyuka együtt van talán egy testvérrel is. Nem volt testvére, ám a legjobb barátnője olyan volt neki, mint egy testvér, de mégsem. Más volt. Ez mind még általánosba volt, de most gimi lesz. A lánynak sok terve van ezekre az évekre, de főleg magát akarja megváltoztatni.
De ki is ez a lány? A neve Rebekah, aki egy életre gyűlölte önmagát. Csúnyának tartotta magát, de ez a lány olyan szép volt, mint az álom. Nem volt se túlsúlyos, se sovány. Legjobb barátnői ezt gyakran is mondták neki. Mondta, hogy ja, igen persze, tényleg. De belül a véleménye mit nem változott. Az Espoir Gimit választotta magának. Szeptember volt, és amikor az első suli napjáról hazaért le is írt minden tapasztalatot a sulijáról és az első napról.
rebekah.jpg
Szeptember 01. Hétfő
Ma volt az első napom az új sulimban. Hogy találtam magamnak barátnőt ? Suliba elég korán indultam ahol mindenki köszöntötte a legjobb barátait. Kerestem az osztályt ahova járni fogok. 10.-be megyek. - mondtam egy aranyos boldog lánynak
- Szióka ! Én is oda járok. Te vagy az új lány ? Gondolom, mert eddig nem láttalak itt. Juj, de örülök neked. Juj… Mi nagyon jó barátok leszünk majd. Amúgy engem Kitty Ergin-nek hívnak. Téged ?
- Én vagyok, igen. Rebekah vagyok Rebekah Daene. El tudsz a tanteremig vezetni ?
- Persze, Kövess !
Ez a suli akkora, hogy egyedül eltévedtem volna, De szerintem még az is aki  már ide jár 3 éve. Az osztály a 205.-ös volt. Beléptem én a kicsit sem feltűnő lány, tiszta feketében. Leültem a helyemre. Vagy legalább is szerintem a helyemre, amin egy Helló ! Üdv a sulinkban kártya volt.Elővettem a fülhallgatóm és a telóm és zenét hallgattam. Természetesen közben rajzoltam. Épp két karaktert rajzoltam a kedvenc sorozatomból. Ekkor az ajtón egy lány lépett be aki majd kicsattant  az örömtől. Mi van ezzel a sulival ? Itt mindenki tök boldog ? Hova jelentkeztem én ? My Little Ponny falvába ahol minden boldog ? Örülök. Hányjunk szivárványt. Gyorsan lehajtottam a fejem hátha nem vesz észre. De észr vett. Oda jött mellém leült.
Szia ! Daisy vagyok. Te vagy gondolom az új lány ! Hogy tetszik a sulink ? Honnan jöttél ? és csak mondta a kérdéseit a történeteit mondta és nem úgy látszott rajta mint aki be akarja fejezni most. Vagy akár valamikor. Hát... –mondtam kicsit szaggatózva. És megint mondta, mint aki meg sem hallotta, hogy megszólaltam mondta, mondta és csak mondta. Inkább visszadugtam a fülest. Négy osztályfőnöki után mehettünk haza. Laza nap volt. Ó.. Még be sem mutatkoztam ! Rebekah Deane vagyok egy lázadó 16 éves punk emo-gót keverék. Keresem magam, a gimis életem és a barátaimat.  Párizsban élek. Az álom országomban. Mit is mondjak még magamról ? Hogy lettem én emo-gót keverék ? Eleve tudod, hogy mi az ? Elmesélem.

Minden egy napos reggelen kezdődött, amiről azt hittem a legjobb napom lesz. Tudni illik én egy hippi féle lány voltam, semmi divat érzékkel. Volt egy fiúm is Frederik ő mindig mellettem volt. Megvédett a többiektől. Azon a reggelen is velem volt. Hat óránk volt és utána hazamentem. Ő ott maradt a suliban, mert foci edzése volt. Ott maradt a kedvenc könyvem az udvaron. Visszamentem érte, hiszen péntek volt. A közös padunkon volt hagyva. Felvettem, és ha már itt voltam gondoltam be megyek a tesi terembe meglepem őt. Erre a tesi öltöző előtt találtam Frederiket. Persze nem egyedül. Éppen egy lánnyal csókolózott. Egy lánnyal ? De nem akárkivel. Az ős ellenségemmel. Frederik meglátott és köszönt. Oda jött hozzám, mit sem figyelve a lányra. Arcon csókolt. Megkérdezte miért vagyok itt ? Erre én : Hogy miért vagyok itt ? Hát, hogy lássalak evvel a libával ! Elkezdett védekezni, hogy ez nem így van, ahogy én láttam. Meg, hogy szeret. A lány csókolta meg őt. Csak, hogy én 2 percet álltam ott előttük.
- Tudod mit Fredrik ? Nem érdekel ! Ugye ő jobb ? Hát legyél vele boldog. Itt az a gyűrű amit egy hete adtál szerelmed zálogából. Akkor is ott volt ő mi ?
-  Nem, ez csak ritka baleset volt. Bocsáss meg !- nem hiszem el! Tovább hazudik!
   Te tudod mit ? Igen. Régóta itt van nekem. Ő legalább többet megtesz nekem, mint te ! Utáltam hallgatni a nyávogó hangod, a bajaid. És a gyűrűt is csak bele ejtetem véletlen a szekrényedbe, Alisának akartam vinni. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Oda jött hozzám megemelt eldobott, Alisa belém rúgott, mint egy kis rongyba. Felkeltem. Elmentem haza. Onnan a korházba. Darabokra tört a kezem. Másnap gipszben mentem suliba és emo-gót ruhába. Ahol a fiú, akivel együtt nőttünk fel a barátnőjével és  a menőkkel állt kacagva engem. Meglepődtek, amikor bementem a ruhámon. Ettől fogva vagyok, aki vagyok. Emo vagyok hisz traumától vagyok ilyen. A hajamat is néha úgy hordom. Gót vagyok hisz  hosszú ruhákban járok, fekete körömmel és fekete sminkkel. De ezekről az élményeimről, múltamról nem szeretek beszélni.

megcsalasregen.jpg
A házunk 2 emeletes az én szobám a felsőn van. Anyáé és a mamámé pedig lent az elsőn. Papa is ott van. Lementem enni. Papa pont akkor jött haza a munkából.
-          Hello Papa !-  köszöntem.
-           Szia, kincsem ! Milyen volt az első nap ?
-          Semmi nem volt. Holnap majd jobb lesz. Neked a munkád ?
-          Jó, de fárasztó. Megyek is pihenni.
Megnéztem mit csinál anya. Anya olyan mintha a barátnőm lenne. Mama is. Amikor kicsi voltam mamával beszéltem, anya volt, akivel olyanokról beszéltem, amit mamával nem akartam. Papa pedig az őrző angyalom. Ha féltem oda bújtam mellé. Mellette nyugodt voltam. Ettem egy nutellás kenyeret és egy nyalókával a számban felindultam.
Bepakoltam holnapra. Holnap könnyű napunk lesz. Tele a kedvenc óráimmal.
Holnap egy új nap tele új reménnyel, hogy barátokat szerezek. Nézek is egy részt a Vámpír Naplókból aztán alszom.


Szeptember 02.Kedd

Ma felkeltem és úgy éreztem ez egy jó nap lesz. Felvettem a kedvenc ruhám és felraktam szokásos sminkem, a kesztyűm szóval a minden napit. Fel vettem a deszkám és elindultam suliba. Tudom elég furcsán nézhettem ki egy gót csaj deszkával.  Bekapcsoltam a telóm, közben ettem egy banánt és elköszöntem otthon beraktam a fülest, a lejátszási listámat és elindultam a suliba. Bementem a terembe. Leraktam a tatyóm és a mellettem ülő lánnyal beszélgettem. Meg tudtam, hogy Kitty - nek hívják és mindene a rózsaszín. Tud és szeret gitározni és, hogy neki sincsenek barátai. A mögöttem ülő padban egy lány ült. Csak lányok voltunk. Rá is kérdeztem, hol vannak a fiúk ? Októberig külön tanulnak. Hát jó, akkor a fiúk ebben a suliba Októberig: 0 esély, hogy valakinek valaha tetszek :  -99, de a sors adott még 1 százalékot. Hogy az 1 százalék nyerjen az lehetetlen, mert az csak jó sorozatokban, könyvekben van. Az első órán kaptunk egy lapot. Adatlap volt. Azt mondta az igazgatónő a rádióban, hogy ezt az adatlapot töltsük ki és hozzuk vissza. Mindenki fog kapni egy kinyomtatott könyvet, amibe minden osztálytársának az adatlapja benne lesz és így mindent tudni fogunk egymásról. Hát okés ilyet se hallottam még soha, de jó. Ne aggódjanak a fiúk/lányok is benne lesznek. Az adatlapra 1 képet magukról és a kép alá az álírást. Mielőtt elkezdenék, írják fel a nevüket a lap tetejére,elég a keresztnév. Őszinte leszek, hisz ha valakinek nem tetszem, így ahogy vagyok, akkor ne tetszek neki sehogy sem. A Képen fontos, hogy látsszon az arcuk ! Folytatta az igazgatónő. Az osztályfőnökiből ki is csöngettek. Jött a történelem. Rendben, nem nyögök be hülyeséget, ha nem tudom, nem jelentkezem. Tisztáztam magamban. Jó akkor menjünk. A napnak gyorsan vége lett. Leckét nem kaptunk.
-          Helló, megjöttem !
-          Szia ! Hogy telt a napod ? 
-          Jól, köszi anyu. Elmeséltem neki az adatlapost neki és mamának.
-          De csodálatos ötlet ! Menj fel és csináld meg ! De előtte egyél valamit !
-          Az jól esne, de csak később.
Becsuktam az ajtót és zenehallgatás közben neki is kezdtem :
tumblr_mdqn46pgu81qm97iuo1_250.jpg
Én és a szobám: <3

Az Adatlapom :

Rebekah

Kedvenc szín : fekete, piros,lila
Kedvenc étel : Nachoes
Kedvenc ital : Cola
Kedvenc eggyütes : Skillet,Fall Out Boy
Kedvenc előadó : Justin Bieber
Kedvenc szám : You lost me(Cristina Aguleria)
Kedvenc könyv :Buried
Kedvenc film : Az éhezők viadala
Kedvenc tévéműsor/sorozat : Vámpírnaplók
Kedvenc szinésznő : Nina Dobrev
Kedvenc színész : Ian Somerhalder
Kedvenc ruhadarab : Lukacsos kesztyű
Kedvenc tárgy : telefon
Példakép : -
Ez volt a jelem az oviban : szív
1 dolog ami mindig nálam van : Our Moment parfüm
Szeptember 03.Szerda
Reggel arra keltem, hogy csörög az ébresztő órám, de nem emlékszem mikor is aludtam el. Na, jó még a rendes ruhámba is voltam, kezemben a telóm és betakarva, hát jó. Na mindegy, bepakoltam, megcsináltam a hajam és a sminkem felvettem valamit és indultam is. A szokásos reggeli zene és mozgás közben elgondolkoztam vajon a nagy ő ennyire eltévedt? Megadjam a házszámom neki? Találjon már ide!!! Elképzeltem milyen is lesz az első találkozás vele.. Üh.... Visszatérve a valóságba rádöbbentem, hogy már oda is értem.
A suli megint tele volt. Engem egy páran megnéztek, de nem vett észre a nézegetőken kívül senki. Egy bizonyos pontig. Valaki belém rúgott,a sípcsontomba. Összezuhantam és egy fiú  meg három lány megállt velem szemben és néztek. Egyszer csak elkezdett nevetni az egyik lány.
- Milyen ronda, magas, kis fekete (inkább nem írom le mi) vagy te? A deszkát meg, ha nem tudnád csak a fiúk szoktak használni.
- Sziasztok ! Rebekah vagyok, az új lány örülök, hogy megismertelek titeket. A magasságom modellhez való, a ruháimat pedig én legalább nem a turiból szerzem. A deszkám meg, ha nem tetszik, ne nézd meg. 
- Azt hiszed, ha itt adod a jó kislány stílust, aki mindig mindenkivel kedves akkor kihagyunk és nem cikizünk akkor tévedsz (ja és persze ők mindent tudnak rólam egyből és belém rúgnak és még én vagyok a rossz.).
- Először is bocsi, de mennem kell, mert tudod, nekem van jobb dolgom annál, hogy másokba rúgjak. Elsétáltam és nem fordultam vissza. A lány, mint később megtudtam Tisa. A srác pedig a barátja volt, akit nem ismerek. A lányok pedig az ő Lb.-ei. Kell neki barát, nem tud egyedül csesztetni minket. Ellenség : Pipa ! Többszörösen. Akkor ez, mint mindig most is meg van. Jól kezdtük az évet. Amúgy a múltkor is azért jöttem el a másik suliból, mert ott nem volt barátom, de még a tanárok is utáltak a stílusom miatt. Leültem a helyemre és folytattam a műalkotásom. Kész is lett becsöngőre. A tanár azonnal kérte is az adatlapokat és furcsa módon le is telt az óra. Második órán megkaptuk a végleges formátumos könyvet, amiben az összes osztálytársunknak benne van az adatlapja. Nincs senki benne, aki olyan lenne, mint én, nem is lehetne hisz én egyedi vagyok.  De még olyan sem volt, aki hasonlít. Gyorsan bekapoltam holnapra, és irány a szerelmem (aki nem tudná a Laptopom az) Szóval facebookoztam egy sort és már este is lett. Reggel felvettem valami jót és elindultam. A suliban egy csajszival tök jót beszélgettünk. Lisának hívják és ő is különc. Nem csak a tulajdonságaival, hanem a vörös hajával kitűnik a tömegből.

Szeptember 04.Csütörtök                 
Ma újabb barátokat szereztem. Dinát és  Kath.-et. Szóval az egész úgy történt,hogy amikor mentem suliba akkor egy csaj felszállt a buszra velem együtt.(ma busszal mentem,mert esett az eső,köszönöm istenem !)És a csaj leült mellém és elkezdtünk beszélgetni, tökre hasonlított rám az ízlése.
A beszélgetésünk:
- Szia! Van kedved beszélgetni?
- Szia! Persze, hogy van! Én Dina vagyok. Te pedig...
- Rebekah vagyok. Milyen rossz idő van,ugye?
- Ja, de én örülök neki, mert amúgy járhatok gyalog és az fárasztó szóval így egyszerűbb.
- Én is csak kár, hogy nem villámlik meg dörög az az igazi, mint a Twilight.-ban! *erőltett félmosoly*.
- Ahh.. Te is szereted? Mondjuk ki nem? Melyik a kedvenc részed?
- A napfogyatkozást imádom! A csatát még fel is vettem és a telómra, hogy nap 24.-ben nézhessem, ha unatkozok.
- Uff... De jó! Nekem ez eszembe sem jutott! Átküldöd? Nekem amúgy az Újhold, mert szeretem, ha egy,,kicsi" depi is van benne! Majd átküldöd?
- Persze, most is!
- Kötve hiszem, hogy most, mert VÉGÁLLOMÁS! És tudod, elválnak útjaink- mondta elcsukló hangon könnyes szemmel és egy percre azt is hitte, hogy komolyan elsírja magát, de aztán a hatásszünetet megvárva elröhögte magát!
Szóval ő  inkább punk féle csajszi. Aztán a suliban egy csajjal tesin beszélgettünk. Tudni kell rólam, hogy én nem tudok tesizni. Elsős korom óta még a kötélre se tudok felmászni. Pontosan ! Semmit ! Minden álmom, hogy egyszer úgy szeressenek a fiúk, mint a gyönyörűeket,ehelyett rám néznek, és mit csinálnak ? Hánynak !! Na, jól van !! -.- . Szóval kiderült, hogy Lisa se jó annyira tesiből, de még mindig vezetek. De most megyek is aludni, mert ma 7 óránk volt és 6-kor keltem, szóval fáradt vagyok.

Szeptember 05.Péntek                                          
Eljött a következő nap, amikor is összegeznem kell a barátaim : Dina,Katherine és Lisa. Hárman !  1 barátot akartam szerezni és kaptam 3.-mat. Szóval ma se Kath se Lisa nem voltak suliba, Dinával lógtunk és a primadonnákról beszélgettünk. Szóval megbeszéltünk mindent róluk.
- Milyen fárasztó lehet mindennap tökéletesnek lenni és játszani a hülyét. –mondtam
- Nem hiszem, hogy ők csak játsszák.
- Igazad van ! Akkor ezt válaszold meg ! Miért hordják úgy a kezüket, mintha eltört volna,miért jó az,ha az ember a kézhajlatára hiszi azt,hogy az a válla ?
- Mert, hát mert.... Passz....
- És miért csak azok a lányok tetszenek a fiúknak?
- Mert szépek, gazdagok.
- Te tartoznál közéjük ?
- Nem, de nagyon is irigylem őket hisz ők a tökéletesek, akik ha csak csettintenek, akkor mindent megkapnak. Élvezném azt az életet.
Annyit beszéltünk, hogy vége is lett a sulinak és haza mentem persze Dinával :
 dina.jpg
Nem hozzánk, hanem hozzájuk és még vagy 1000 témát  átbeszéltünk. A legérdekesebb a fiúk téma volt.
- Hülye szerintem az összes,de viszont helyes. - mondtam
-  Nagyon menők, és akiknek nem kockás a hasuk azok szarok. Nyomik.
Hát, különbözünk ebben Dinától. Ő mindig is más lesz köztünk átlag - nyomik között. Ott aludtam náluk és mivel ő vega én is ettem egy gyümi-zöldség tálat vacsira aztán egy tál chipsel , Colával és gumi macikkal elindultunk felfele. Nagyon elvoltunk, kettőkor azonban elaludtunk, persze Brumi akkor is nálam volt ! Brumi amúgy a plüss macim, aki ha féltem a mellettem volt és minden nap vele aludtam el. Ez ma sem volt másképp. Reggel 9.-kor már fent voltunk és reggeliztünk. Egy tál zabpehely. Méghozzá Cini Minist. Nyamm... Felmentünk egyet hülyéskedni. Párnacsata. Au... Még mindig fáj. Szétvertük egymást aztán karaokéztunk a szomszédok örömére reggel. Kaptunk is tőlük, szóval énekesnek nem mehetek.  Kár ! Szép hangom van, akkor, amikor elmegy akkor tuti ! Táncoltunk, na hát tánc tudásom van. Csak nekem tetszik szerintem, de van. Mindegy az. Ebéd után haza mentem és leültem a Laptopomhoz. És megnéztem a csodálatos és imádni való kicsit sem véres Vámpírnaplókat. Ez után az Originals.-t utána facebookoztam.
Szeptember 06.Szombat
Ma nem sok mindent csináltam. Néztem egy filmet, tanultam szenvedtem, aludni akartam, Macskát akartam sétáltatni (!). Hogy ezt mind, hogy sikerült? Hát így!: Reggel 7.-kor felkeltem,mert egyszerűen nem tudtam aludni és tanultam egy két órát, föcit,kémiát és matekot is.Aztán annyira unatkoztam,hogy az már beleszámít a Guniess rekordba. Aztán néztem egy dög unalom filmet, amin elaludtam és álmomban csillám póni voltam. Jessus! Így belegondolva nagyon durva. 16 éves létemre csillám póni vagyok, az álmomba éppen beszélgetek, amikor mint minden mesében és jó filmben megjelenik a szőke póni és a ronda póni beleszeret egy olyan srácba (esetünkben Póniba) akinél semmi esélye sincs és a srác még is őt szereti blablaba....Mindenki tudja a végét. A gonosz veszít, a jó győz! De miért mindig a jó? Aztán megtaláltam a hallott kutyámnak a pórázát és gondoltam,ha kutyám már nincs,de macskám van sétáltassuk meg azt,de hát szegény Kormi nem úgy reagálta le a dolgot mint egy kutya nem ugatott nem ugrált csak nyávogott kínkeservesen és jól meg is karmolt.De nem is akárhol! De most őszintén én lennék, ha a kezemet karmolta volna meg? Dehogy! A szemem fölé karmolt és hát eléggé fájt és a legjobbat ki is hagytam a felsorolásból! Mehettem a kórházba tetanuszért hajnalban! Jó volt,tényleg!A vasárnapról nem is beszélve!
Szeptember 07.Vasárnap
Tegnap egész nap a kórházban ültem. Már szinte aludtam, de még mindig tartottam a vérző sebemhez a kötést és vártam. És vártam, csak vártam. Semmi mást nem csináltam, csak vártam, még sírni sem volt energiám. A sürgősségin (mert hát ott ültem) irtó sok fajta ember fordul meg. Volt olyan, aki a kezét fájlalta,a lábával bicegett,a fejét verte be és az vérzett szüntelenül. Ott találkoztam össze egy lánnyal is, akivel nagyon jót beszélgettem, de a nevére nem emlékszem. Ő mondjuk 3 percenkét elájult a székben, de azért jó volt vele beszélgetni. Volt, aki bejött, de már nem tudta miért (!) És akkor tudtuk, hogy kicsit részeg, szóval... A sürgősök után, akik olyan bajokkal jöttek be pl: asztmás rohamom van, Egy percre leállt a szívem. Volt olyan is ott, akinek nem volt semmi baja, csak hippohonder. Volt drogos,részeg és olyan is akin látszott,hogy otthon nem élt olyan környezetbe,mint kellet volna. A drogosok, füvesek tőlünk is kértek anyagot,de mi nem tudtunk segíteni. Persze nekem még a szüleim is ott vártak szóval... Nem úszták meg ennyivel. Kaptak egy ásványvizet és egy muffint, hogy egyenek és igyanak, mert biztos kell nekik. Aznap plusz egy dolgot tanultam meg: a drogosok nem érzékelik sem az idő múlását, sem az éhséget se a szomjúságot. Végre én jöttem! Gyorsan elláttak azt mehettem haza. Az egész napot átaludtam,de amit nem aludtam át azt átolvastam,szóval nem unatkoztam. Csöppet se!
      Szeptember 08.Hétfő                                      
Találkoztam pónival, póni lettem sálálálá. Röviden: A mai nap egyenlő volt a fellegekkel. Ma a fiúk tesiét nézhettünk. Úristen, közölték velünk a hírt és csak álltam ott, mert bejöttek a srácok fél pucéran és elkezdtek focizni, és ahogy fojt róluk a víz.... De a srácok abbahagyták.  Jöttek az  a-sok és beálltak hozzájuk focizni és az a.-s lányokból a Primadonnák csak dobálgattak magukat. Olyan lazák voltak, hogy majdnem szétestek. Aztán jött még 5 srác. Az elsőn térdvédőtől minden volt. A második pedig kövér volt. A harmadik pedig leült mellém. A negyedikre nem emlékszem. De az ötödik. Leesett az állam. Persze titokba. Ő nem volt olyan, mint a többiek,nem volt olyan, aki tetszik a Primadonnáknak,de olyan se aki a legrondább,vagyis szerintem nem. Az a srác magas volt, kékszemű és szőke hajú és izmos, de nem voltak kockái. Aztán a sráccal, aki leült mellém elkezdtünk beszélgetni meg tudtam és meg tudtam, hogy Blashinak hívják,mármint Blaskoo Brown.-nak csak Blasninak becézik. Egy igazi kocka és imád hülyeségeket csinálni. De nem olyanokat, amiket a menők. Aztán elmondta,hogy az a srác akit nézek ő Dafkoo Denek vagyis Dee ahogy ők becézik. Dee... <3 Úristen !! Nagyon helyes volt. De most komolyan ennyire feltünően bámulok ? Aztán odajott Blashihoz és beszélgettek én, meg mint a hülye csirke ülök és bámulok. Aztán csak Blashi ordibálni kezd velem : Rebekah ! Hallasz ???  Azt hittem ébresztenek otthon annyira elbambultam. Ja, igen mit is mondtál bocsi ?
 – Nem én mondtam, hanem Dee beszélt hozzád.
- Csak annyit mondtam,hogy Sza ! Dee vagyok. Téged hogy hívnak ? Szi-aa ! Én Rebekah Dean vagyok most jöttem a suliba.
- Okéé. Rebekah akkor megyek is.
 Elmehetett vagy 5 perce és máris hiányzott. Vége lett az órának és hát hú és ha... :) Szóval akkor ennyi volt a napból. Megyek, Vámpír Naplók megyek! 1x06. rész megyek!!(Imádtam ezt a részt!)
 Elkészült az első rajzom ebben a tanévben. Sok idő volt, de itt is van:
 Pont mint Reni szeptember 08.-án én is beleszerettem egy srácba.
 1486801_794129760613465_1090062103_n.jpg

Egy későbbi kép a két főszereplőről. I Love Vampire Diaries!
Szeptember 09.Kedd
  Ma sok idő után egyszer végre boldog vagyok igazán és nem csak mondom, hanem úgy is érzem. :) Remélem ma is láthatom őt, de szinte tuti, hogy nem, hiszen Októberig külön tanulnak, nem is értem mit reménykedek. De reménykedni mindig kell, szóval nem adom fel, ma is láthatom ezért boldog vagyok. Elkapott a hév, még mindig itt ülök reggel az ágyamon és ezt írom, amikor már el kellet volna indulnom. Lehet, hogy ebbe a mosolygásba még elkések. Szóval Indulás! Felvettem a cicámat, Kormit az ölembe egy picit, amíg gondolkoztam aztán szegénykét meg is ijesztettem vele hirtelen felálltam elfelejtve, hogy ő az ölembe van, szóval esett egy nagyot szegénykém. Fújtatott is egy sort. A mostani hangulatomhoz illő kép:
 1779872_453839768078810_840524506_n.jpg
El is indultam suliba avval a feltétellel, hogy boldog leszek, mondjuk ez nem is egy feltétel, hisz ma nem is tudnék nem boldog lenni. Felraktam a sminkem:
 smink2.jpg
Nem a szokásosat, hanem inkább egy élénket, amit amúgy imádtam, de csak boldog alkalmakra amúgy a szokásos sminkem ez:
 smink4.jpg
Látszatra elég nehéz elkészíteni, de már megszoktam, hisz naponta megcsinálom, ami nem tesz, jót a bőrnek tudom, de hát, ha imádom? Engem smink e nélkül látni ritka egy alkalom. Szinte soha.
Szóval,hogy azért ne csak dumáljak tökre felesleges dolgokról, ami senkit sem érdekel el is indulok. :) Végre! Még egy puszit a macskának! Még egy karmolást az arcomnak és indulás. Reggel a szokásosan elindultam.
Eddig minden jó volt. Eddig. Aztán jöttek, akinek ugyanaz a neve, mint a régi Kalisának. Üldöznek? Vagy csak ugyanaz a csaj az? Na, ki tudja? A harmadik óra után minden romokba hevert, az életem, Minden!
Úgy kezdődött az egész, hogy Dee-nek bedobtam a szekrényébe egy rajzot.
Ezután Alisáék megláttak és rögtön válaszoltak is, belém rúgtak.
- Mi van elhagytak máris a ,,barátaid"? Rohansz valaki után? Szerelmes vagy lökött? Csak tudod, téged senki sem fog szeretni! Ronda vagy! Ne erőlködj, még megárt.
Normális esetben rögtön visszavágtam volna egy ezerszer bántóbat,de ez tényleg sziven talált. Aztán csak sirtam. Egy ideje ott lehettem, hisz megjelent Dee és Blashi is!
- Rebekah!-szólt Blashi.(gondolom nem egyszer, mert ez után egy kiabálos jött,csak nem tőle)
- Rebi! - kiáltott Dee. Erre felnéztem odaguggolt hozzám és rám nézett! Mi a baj? Ki bántott? Letörölte az elmosódott sminkem. És én erre, mint egy dedós jobban elkezdtem sírni. - Gyere ide! És közelebb húzott magához és megpuszilta a homlokom. - Ki volt az? Erre meg tudtam már szólalni, mert Dee hangja már kissé megnyugtatott.
- Kalisáék. Erre elmondtam mit mondott. Ő meghallgatott. Blashi behúzott a termükbe egy puszival (arcomra). Aztán azt mondta: Nem vagy te ronda és igenis vannak barátaid! Ne aggódj! Persze kihagytam a sztoriból a szerelmemet és a rajzot. - De indulj órára! És kacsintott! Minden rendben lesz, elintézem. Erre elindultam. Hallottam, ahogy nyitódik a szekrénye és felnevet. Szóval látta. Látta. Látta, ezt már nem tudom kitörölni, örökre tudni fogja, mit érzek iránta.....Ezt már ki nem törölhetem a fejéből. Ha csak... és elgondolkoztam. Nem nincs semmi, ha csak és elkezdtem futni és nyelni a könnyeimet minden erőmből!!! Futottam, futottam és futottam. A 203.-mas elé értem, ami a töri és a föci termünk is egybe. A tanár leszidott. A hátsó pad várt. Leültem. Vártam az óra végét. Ilyen lassan esküszöm egy órám sem telt el. Az órák után az aulában ott voltak a szüleim, hogy készülődjek indulnunk, kell és siessek. Siettem, de még mennyire. Azt mondták a papát bevitték a kórházba. Futottam és megszólalni sem tudtam annyira sírni volt kedvem. Próbáltam visszatartani a könnyeimet nem volt könnyű, de sikerült. Egészen a kocsiig. Ott kitört belőlem a sírás. Egy évnek érzem az utat, amíg oda nem értünk. De odaértem (el sem hiszem). Ott megint kitört belőlem a sírás, és nem érdekelt, hogy az emberek mennyire néznek hülyének, hogy egy magas feketés lány miért sír. De hát miért sírna? Ez egy kórház. Leülhettem, bár eddig is ültem ez a szék megnyugtatott (!?), azt sugallta,hogy minden rendben lesz, csak idő kell hozzá,semmi egyéb. Idő aha, semmi egyéb? De nekem nincs erre időm,se energiám se idegrendszerem. Megint rá kezdtem. Aztán ki jött az orvos, hogy most már bemehetünk hozzá megvizsgálták és azt mondta idézem: Borzasztó szerencse, hogy most jöttek be a kórházba, mert a stroke terjed a testben. Még nem, de később ment volna el akkor komolyabb ügy is lehetett volna belőle. Én, meg mint egy ovis: A papámat akarom. Csak a papámat akarom! Őt akarom látni, mosolyogni! Ennyi! Ennyire nagy kérés? Még jó, hogy arrébb állt az orvos, különben tuti neki mentem volna a sok tiltás ellenére is, csakhogy lássam. Aztán bementem. Ott feküdt. Iszonyú megnyugvás töltött el.

Szeptember 10. Szerda
Lehet, hogy ez most hülyeségnek fog hangzani, mert egy hétvége alatt nem lehet megváltozni. De igazából lehet, mert semmi sem lehetetlen. Megváltoztam, de nem a külsőm, hanem a gondolkozásom, a hozzáállásom a nézőpontom. Lehet ezt akárhogy nézni, de akkor is ezt gondolom. Na, de elég is a csöpögésből, mert még elfolyok.
Az egész úgy kezdődött, hogy Pénteken a papát bevitték a kórházba. Ekkor el is határoztam, hogy meg változok. Na de nem egy világmegváltó megváltozást, de egy kicsit még is megcsináltam. A papának egy trombózisa van. A trombózis egy olyan betegség ami, ha eléri a szívét, akkor az illető vagy meghal, vagy éppenséggel maradandó bajai lesznek. A papának a tüdején volt már. Nem vagyok egy mindenért sírós típus, de ez megint megríkatott. A papám visszajött a halál torkából, csak azért, hogy velünk legyen. Nagyon imádom őt, mert ő egy erős ember, akire mindig számíthatók. Mindig egyetértünk. Mint az anyukámmal, azt szokták mondani, hogy én meg anyu olyanok vagyunk, mint az ikrek. Tényleg mindenünk hasonlít. Kinézet, belső minden! Kivétel egy pár dolgot! Anyukám cukros és vesebajos. Azt mondta az orvos,ha nem fogy le akkor nincs sok neki már hátra. De ő is erős. Megküzd az élettel, miattam. Szóval nekem nagyon összejöttek a dolgok mostanában. A papámmal voltam nap 24.-be, mert tudtam, hogy ez fontos neki. Nem akarom, hogy úgy érezze nem volt miért küzdenie. Volt. Most már úgy állok hozzá a dolgokhoz,hogy élj a jelenben,légy mindenkivel jó viszonyba,mert nem tudod, mennyi időd van még,hogy vele legyél. Nem tudhatod, mikor elalszotok akkor egyáltalán te vagy ő felébredtek e valaha. A haláltól nem kell félni, mert az is az élet része, egy kevésbe kedves és könnyű része,de ezt is meg kell szokni,mert ha nem akkor, amikor ez téged is érinteni fogsz, akkor te nem bírod,idegekkel. Összezuhanhatsz. Nem fogod értékelni az életben többé a szép dolgokat, ha nem teszed túl magad a múlton. Nem tudod akkor élni  a jelent, ha nem kötsz békét a múlttal. Ez az én véleményem, amit ezen a hétvégén tanultam. És így utólag szeretnék hálát mondani az Istennek, hogy megengedte, hogy én egy ilyen remek családba szülessek. Ha te is szereted a szüleid, akkor te is köszönd meg nekik, azt hogy itt lehetsz velük és, hogy élhetsz. Köszönd meg a szép pillanatokat, térjetek nyugovóra avval a hittel, hogy holnap új nap lesz a megbocsájtásra, elfelejtésre és a túllépésre. Evvel kívánok én Jóéjszakát és Szép Álmokat!
Szeptember 11. Csütörtök
Ma 6 órám volt. Nem volt könnyű napom. Na, de nem baj. Hétvégén arra azért volt időm, hogy rajzoljak. Arra mindig van. Elkészült rajzom: tattoo-girl-love-vintage-drawing-favim.com-470403_original.jpg
Ezt a rajzot szünetben Deenek is adtam. Ma csajos délutánt tartottam Lisáékkal. Szuper volt. Elmentünk a plázába és megnéztük a Gru 2.-t én személy szerint már 3-jára látom, de megunhatatlan. :) I LOVE MINIONS!!
 Beszélgettünk, és mint minden csaj vásároltunk és ettünk. Vettem magamnak egy tök jó gatyát és egy pulcsit, kiegészítőket is. :) Imádom! Persze a könyv sem maradhatott ki. Vámpírnaplókos könyvek! Gyertek a mamihoz! :) Ma vettem és már az 50.oldalon tartok. Stefan!! Asszem ő lesz a férjem! . Na  nem is baj, csak kár, hogy ő nem is tud a létezésemről, de mindegy. *legyintés. Mint ez: 
jovanazugy.jpg
  xD. Imádom!! Na de a napomról röviden: menő. A délelőttről annyit, hogy könnyű volt irtóra. Elérkezett az a rész, amit szerintem mindenki utál: Egy kicsit magamról,de ha átlapozod, akkor nem fogod, érteni a történteket szóval olvasd végig, mint a kötelező olvasmányokat,de ami még annál is rosszabb,ha húzzák a könyvet. Én nem fogom. Csapjunk a lecsóba! Irtó jó hangom van, amit mindenki imád hallgatni (kell hazugság is). Nem is! Amúgy tényleg jó hangomat egyedül a macskám és a fésűm hallgatja. Senki egyéb, mert kit érdekelek én? Szóval jól van ez így. A családba mindenki borzasztó hangja van, mindenkit felmentettek belőle, de nekem nagyon jó (szerintem). Nem vagyok egy egoista állat, de azért a hangomat szeretem. Szerethetem nem?

Üdv a blogon

Sziasztok! Ez az oldal foglalkozik könyvekkel,képekkel,zenével. Lesz sok Csillagainkban a Hiba poszt. A régi oldalamról is hozok pár dolgot át, például egy régen irt történetem. Remélem tetszeni fog az oldalam.
Margarétablogger